mesekutató, egyetemi oktató, meseterapeuta, a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója

A mesékben minden benne van: minden, ami van, volt és lehetne

Jelentősebb szakmai állomások:

- ELTE Bölcsészettudományi Kar 1981-1986 – egyetemi tanulmányok

- MTA Néprajzi Kutató Intézet 1987-1996 – mesekutató aspiráns

- 1999 PhD-fokozat – a néprajztudomány kandidátusa

- 2010 Meseterápia című könyv megjelenése, a módszer alapjainak bemutatása

- 2010-2014 Meseterápiás Központ, Paloznak – szakmai vezető

- 2014-től Metamorphoses Meseterápiás Egyesület – elnök

- 2021 MESE Összművészeti folyóirat alapítása

- 2024 Nemzetközi Meseiskola alapítása

- 1998-2025 Hatvankét könyv a mesékkel és a meseterápiával kapcsolatban

OKTATÓI TEVÉKENYSÉG

- 1994-1996 Gyermekirodalom tantárgy a budapesti Tanítóképző Főiskolán

- 1995-1996 Kiadói menedzsment az ELTE Bölcsészettudományi Karának kulturális menedzserképző szakán

- 1997 Meseesztétika tantárgy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészetterapeuta képzésén

- 2003-2008 Szövegfolklór, Mesepoétika, Meseesztétika és Művészetpszichológia tantárgyak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszékén

- 2015-2016; 2019-2021 Gyermekirodalom tantárgy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen

- 2013-2024 Független Pedagógiai Intézet meseterápiás képzései pedagógusok számára az Oktatási Hivatal által akkreditált formában, ahol 2500 pedagógus sajátította el a meseterápia alapjait

- 2013 óta Semmelweis Egyetem által akkreditált meseterápiás képzések, 2014-ig a Magatartástudományi Intézetével közösen szervezett képzések formájában, 2014-2021 között a Metamorphoses Meseterápiás Egyesülettel közösen, 2025 januárjától pedig a Nemzetközi Meseiskola Bt szervezésében. Ezeken a képzéseken 370-en szereztek meseterapeuta-címet.

- 2015 óta a Mosoly Alapítvány kórházi terapeutáinak továbbképzése

- 2015 óta a Magyar Komplex Pszichoterápiás Egyesület képzésein meseterápia tantárgy oktatása

- 2017 óta az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében egyrészt nappali, másrészt szakirányú képzés formájában meseterápia- és mese-szakpedagógus-képzések

- 2024-től meseterápia oktatása Törökországban

DÍJAK

Móricz Zsigmond-ösztöndíj, 1991

Az Év Könyve Artisjus-díj, 1992

Az Év Gyerekkönyve IBBY-díj, 1998
Hundidac ezüstdíj a 2. osztályos olvasókönyvért

Hundidac aranydíj a 3. osztályos olvasókönyvért

Fitz József- díj, 2002, 2010, 2023

Aranyalma-díj, 2003

Év Könyve IBBY-díj, 2005

József Attila-díj, 2006

Rotary Irodalmi Elismerés 2009

Győri Alkotói Díj 2024

Az első mesemondó

Ez a mese az Amália trilógia 3. kötetében olvasható, ami a Magvető Kiadó gondozásában 2023-ban jelent meg Az igazi vándorút címen.

kiemelt szövegrész

"És a mesemondók azóta is itt vannak közöttünk, hogy szüntelenül meséljenek, és jaj nekünk, ha egyszer abbahagyják, mert történetek nélkül inogni kezd a világ, s nem lesz többé hely, ahová biztonsággal léphetünk."

Volt egyszer egy ember, akinek nem volt semmije. Még neve sem. Egyedül élt egy hatalmas völgykatlanban, s bár tudta, hogy a völgy túlsó oldalán mások is élnek, nem kereste senki társaságát.

Őt sem kereste senki, kevesen tudták, hogy él.

Az ember nem kutatta, hogyan került a völgykatlanba. Emlékezete szerint mindig ott élt, és arról, hogy miért van egyedül, sosem gondolkodott.

Tette a dolgát szótlanul. Fölkelt, amikor fölkelt a Nap, és aludni tért, amikor sötétbe borult a völgy. Amikor vihar támadt vagy hidegebbre fordult az idő, a kunyhójába húzódott, amit gallyakból és erős fűszálakból épített magának. Nagy ritkán hó is esett, ilyenkor lassabban teltek a napok. Télvíz idején ágakba kapaszkodva jutott el a folyóhoz, ahol halászni szokott, de a hóesésben mintha a halak is mélyebbre húzódtak volna, emiatt alig akadt élelemre. Aztán egyszer csak kitavaszodott, és minden olyan lett, mint volt annak előtte.

Hogy mit csinált az ember egész nap? Nehéz lesz elmondanom. Látszólag semmi nem történt vele, egyformán teltek napjai. Aki látta őt – mert persze mindig volt valaki, aki észrevette a folyó partján, vagy találkozott vele egy szűk erdei ösvényen – megijedt tőle, és nem mert közelebb lépni hozzá.

Pedig nem volt benne semmi ijesztő vagy félelmetes, és fegyverei sem voltak. Mégis, aki csak egyszer is látta, jobbnak találta elkerülni őt. "Az Idegen" – ezt mondták róla, és amikor híre szaladt létezésének, így emlegették mindenütt. De azt senki nem tudta megmondani, hogy mi volt benne annyira idegen.

Mert ember volt ő is, mint a többiek. Megvolt a keze és a lába, a szeme és a szája, semmiben sem különbözött másoktól. Ámbár ki tudja… Mintha másképp használta volna a kezét, a lábát, a szemét és a száját, mint azok, akik a völgykatlan túloldalán éltek.

A lába sohasem pihent, mindig úton volt. Vitte az embert mindenhová, még olyan helyekre is, ahol senki sem járt azelőtt. Olykor kicsit nehezebben indult el, pedig tudta, hogy nem állhat meg, szakadatlan vándorlás vár rá. Keze sem tétlenkedett ölbe téve, folyton csinált valamit: hozott és vitt, épített és javított, fölemelt és letett, ültetett és aratott, mikor minek volt ideje. Szeme megtanulta látni a láthatatlant, füle meghallotta az alig hallhatót. Csak a szája nem tudott mit kezdeni magával. Evett és ivott, éppúgy, mint más szájak, noha biztos volt benne, hogy a száj nem evésre és ivásra való. Ám arról fogalma sem volt, hogy mit csinálhatna helyette.

A völgykatlanban élő ember reggeltől estig, estétől reggelig azt fürkészte, mi történik körülötte. Bármit látott és bármit hallott, jól az emlékezetébe véste, és nem felejtette el többé. Napokat töltött el azzal, hogy a hangyák vonulását leste, vagy a moha növekedését a fák törzsein. Más napokon meg a madarak hangját hallgatta, és trilláikat utánozva tanult meg beszélgetni velük. Rejtett alagutakra bukkant a földben és titokzatos jelekre az égen. Látta megszületni az erdő vadjait és látta meghalni a gyökereket vesztett fákat. Fölfedezte, miben más az északi szél, mint a déli, mit hoz a keleti szél, és mit sodor messzire a nyugati. Ismerte az állatok alvó- és búvóhelyeit, s követni tudta a madarak nappali és éjszakai vándorútjait. De ahogy mondtam, nem csak arról tudott, amit látott, hanem arról is, amit sohasem. A völgykatlanból sem kellett kilépnie ahhoz, hogy ismerje a tengert és a többi embert, tudta, mi van a vizek mélyén és azt is, hogy mi lakik az emberi szívekben. Sose látott jéghegyeket, forró sivatagi homokot és napraforgómezőket, mindez mégis ott volt előtte, ha behunyta a szemét. Bárhol ült le, köréje sereglett a világ, hogy szolgálja őt, mint ahogy ő is szolgája volt a mindenségnek.

Így teltek az évek, se nem lassú, se nem gyors egymásutánban. Nem volt két egyforma nap, mert mindennap másképp mozdult az élet, még a levegő is másképp rezgett nap nap után. Jóleső volt e folytonos változás, ismerős és félelem nélküli.

Egészen addig így volt ez, amíg egy napon esni nem kezdett az eső. Hatalmas esőcsöppek zúdultak a völgyre, és órák alatt megduzzasztották a folyót. Zuhogott szakadatlanul, és a víz egyre gyorsabban emelkedett. Az addig oly szelíd folyó kilépett medréből, és lassan elárasztotta a völgyet. Hamarosan elérte az ember kunyhóját, és mint annyi mást maga előtt, azt is összedöntötte. Akkor az ember fölmászott a legmagasabb fára, de a víz néhány óra múlva a fák törzsét is elborította. Az ember a fák lombjain ugrálva jutott el a legközelebbi hegycsúcsra vezető ösvényig. Menekülnie kellett, s tudta, hogy csak a völgykatlant ölelő hegyek menthetik meg. Amint elérte az ösvényt, futni kezdett fölfelé.

Nem volt semmije, amit magával vihetett volna, így eleinte könnyű léptekkel haladt. De a víz gyorsabb volt nála, s a hullámok néhány lépés után már a lábát nyaldosták. Ekkor gyorsított, és többé nem nézett vissza a völgyre, amely oly sokáig az otthona volt. Fülébe belehasított a völgy túloldalán élő emberek kétségbeesett segélykiáltása, és amikor meghallotta a gyerekek sírását és a vadállatok jajkiáltásait, elhatározta, hogy megmenti őket. Csak azt nem tudta még, hogyan.

Ahogy fölért a hegy tetejére, látta, hogy a völgy, mint egy hatalmas tál, lassan megtelik vízzel. Vele szemben, a másik hegy csúcsán, több száz ember kuporgott, oda menekültek a folyó pusztító áradása elől. Az eső szünet nélkül zuhogott, és a víz tovább emelkedett, könyörtelen gyorsasággal nyelve el minden útjába kerülő szárazföldet, nem kímélve sem embert, sem állatot. Víz áramlott mindenütt, és víz alá került mindaz, ami egykor az élet forrása volt.

Ha nem esett volna ennyi eső, talán sosem születik meg az első mesemondó. Az ember azonban még a hegy tetején is hallotta a vízben sodródó asszonyok és gyerekek zokogását meg a férfiak átkait, s már tudta, mit tegyen.

Azt, amit addig még soha. Megnyitotta a száját és mesélni kezdett. Történeteket mondott a fölkelő Napról, a sötétbe boruló völgyről, a viharról és a hóesésről. És minden történet, ami a száján kihullott, földdarabbá változott a hatalmas tálban. És amikor az ember látta, hogy történetei megszilárdulnak a háborgó hullámokon, tovább mesélt. Mesélt a mélybe bújó halakról, a hangyák útjairól, a mohák növekedéséről, a madarak énekéről és a szél irányairól. És történetei nyomán a földdarabok növekedni kezdtek, és minden kimondott szó mentőöv volt a vízben sodródóknak.

A férfi csak mesélt és mesélt. A levegőbe kiáltotta a jéghegyeket, a forró sivatagi homokot és a napraforgómezőket. S a történetek lassan erős hidat formáztak ott, a két hegycsúcs között, a szakadó eső mindent beborító szürkeségében. Mindenkinek jutott egy történet, amibe kapaszkodva fölért a hegy tetejére.

Így született meg az első mesemondó, és így születtek meg az első történetek. Azóta, amikor egy mesemondó mesélni kezd, megemlékezik arról az emberről, aki először használta másképp a lábát, a kezét, a szemét, a fülét és a száját, s megmentette a többieket a pusztulástól. És a mesemondók azóta is itt vannak közöttünk, hogy szüntelenül meséljenek, és jaj nekünk, ha egyszer abbahagyják, mert történetek nélkül inogni kezd a világ, s nem lesz többé hely, ahová biztonsággal léphetünk.

Weboldal

Könyvek:

https://www.boldizsarildiko.com/konyvek

Könyvek; mesegyűjtemények, tankönyvek; mesékkel, meseterápiával kapcsolatos

publikációk; szépirodalmi publikációk, tanulmányok:

https://www.boldizsarildiko.com/irodalomjegyzek

Magvető kiadónál megjelent könyvek:

• Boldizsár Ildikó (2006): Körkép 2006 : tizenkilenc mai magyar író kisprózája / [összeáll.
• Boldizsár Ildikó és Sárközy Bence] Budapest : Magvető,
• Boldizsár Ildikó (2007): Mesék nőkről férfiaknak Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2007): Mesék férfiakról nőknek Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2007): Körkép 2007 : huszonhárom mai magyar író kisprózája / [összeáll.
• Boldizsár Ildikó és Sárközy Bence] Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2008): A hajnal leánya : hindu elbeszélések szanszkrit kézirat nyomán /
• Francis William Bain ; ford. Baktay Ervin ; [szerk. Boldizsár Ildikó és Farkas Pál] Budapest :
• Magvető : A Tan kapuja
• Boldizsár Ildikó (2008): Mesék apákról Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2008): Mesék anyákról Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2008): Körkép 2008 : tizenkilenc mai magyar író kisprózája / [összeáll.
• Boldizsár Ildikó és Sárközy Bence] Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2009): Mesék életről, halálról és újjászületésről Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2009): Körkép 2009 : huszonkét mai magyar író kisprózája / [összeáll.
• Boldizsár Ildikó és Sárközy Bence] Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2010): Meseterápia : mesék a gyógyításban és a
• mindennapokban Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2010): Körkép 2010 : huszonkét mai magyar író kisprózája / [összeáll.
• Boldizsár Ildikó és Sárközy Bence] Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2012): Mesék testvérekről testvéreknek Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2013): Mesekalauz úton lévőknek : életfordulók meséi Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2014): Meseterápia a gyakorlatban : a metamorphoses meseterápia
• alkalmazása Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2014): Mesék boldog öregekről Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2015): Mesék az élet csodáiról Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó(2016): Életválságok meséi : mesekalauz útkeresőknek Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2019): Mesék a csodakertről : az egyetlen Földért Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2019): A királyné, aki madárnak képzelte magát : meseterápiás
• csoporttörténetek Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2020): Hogyan szerzett vizet a kiszáradt kút Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2023): Az igazi vándorút Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2023): Amália útjai. A három kötet egyben Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó(2023): "Hogyan segítsek én terajtad?" : segítő kapcsolatok a mesékben
• Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2024): Mesék férfiakról nőknek, nőkről férfiaknak Budapest : Magvető
• Boldizsár Ildikó (2025): Mesék a felnőtté válásról Budapest : Magvető

Hangfelvételek:

• Boldizsár Ildikó (2015): Boszorkányos mesék [Hangfelvétel] / Boldizsár Ildikó ; Dobó Kata előadásában [Budapest] : Kossuth : Mojzer
• Boldizsár Ildikó (2017): Születésmesék [Hangfelvétel] / Boldizsár Ildikó ; a szerző előadásában [Budapest] : Kossuth : Mojzer
• Boldizsár Ildikó(2017): Mesék útkeresőknek [Hangfelvétel] : meseterápia / Boldizsár Ildikó ; a szerző előadásában [Budapest] : Kossuth : Mojzer
• Boldizsár Ildikó (2019): Mesék a szerelemről [Hangfelvétel] : meseterápia / Boldizsár Ildikó ; a szerző előadásában [Budapest] : Kossuth : Mojzer

Lapalapítás: 

Boldizsár Ildikó (2022 - ): Mese : összművészeti folyóirat / Lapalapítás

A MESE folyóiratban megjelent írások:

• Boldizsár Ildikó (2022): A szerencse lánya: Karig Sára 1. évf. 1. szám p.19-20.
• Boldizsár Ildikó (2022): Hagyományok Háza. Interjú Gulyás Judittal 1. évf. 2. szám p.5-14.
• Boldizsár Ildikó (2022): Metamorphoses Meseterápiás Módszer 1. évf. 2. szám p.21-23.
• Boldizsár Ildikó (2022): A nép és műmesék szerepe a gyerekek életében 1. évf. 3. szám p.
• Boldizsár Ildikó (2022): Rendben lenni 1. évf. 4. szám p. 11-13.
• Boldizsár Ildikó (2024): Beköszöntő 3. évf. 1. szám p.4-5.online
• Boldizsár Ildikó (2024): Amíg nem csinálod, nem tudod. Beszélgetés a Kő Boldizsár és Gulyás Anna házaspárral. 3. évf. 2. szám p.14-21. online
• Boldizsár Ildikó (2024): Állatokat szerepeltető mesék történeti gyökerei és terápiás hatásai. 3. évf. 3. szám p.16-19. online
• Boldizsár Ildikó (2024): Tiszteletadás Luzsi Margónak 4. évf. 1. szám p.10-13. online