Első diplomáimat mindenféle (magyar, francia, spanyol) nyelv- és irodalomszakos bölcsészként szereztem, mert ellenállhatatlanul hívtak a különböző művekben megírt sorsok és élethelyzetek. A mai napig hálás vagyok ezeknek a történeteknek, azt hiszem, belőlük tanultam legtöbbet az emberi lélekről és életről.

Aztán mentem tovább, és lettem mentálhigiénés szakember, meg pszichológus, pszichodráma kiképző és metamorphoses meseterapeuta. Az otthonpszichológia annyira izgatott, hogy a doktori képzésig meg sem álltam.

Elsősorban pszichodráma csoportvezetésben és képzésben, mesecsoportokban és egyéni tanácsadásban dolgozom. A csoport, mint képződmény, műfaj, életforma, liminális tér a szívügyem, a vesszőparipám, a fétisem. Teljesen egyetértek Morenoval, a csoportterápia és a pszichodráma atyjával abban, hogy ha Istennek egy nap újra eszébe jutna megjelenni köztünk, azt tuti nem egy személy alakjában, hanem egy csoport képében tenné. Kis kiegészítéssel: szerintem Isten ezt már számtalanszor megtette és teszi most is bármikor, ha mi csoportvezetők és résztvevők megengedjük és lehetővé tesszük, hogy egy csoport több legyen tagjai összességénél. A csoportvezetés csínját-bínját tanító óráimon a legfontosabb fókuszokon és fogásokon túl ezt a szemléletet szeretném leginkább közelebb hozni mindenki számára.

HÉTKÖZNAPI OTTHONALKÍMIA

kiemelt szövegrész

Otthon-alkimista anyai nagyanyám pontosan tudta, hogy otthonunk sokkal több egy minket némán körbeölelő többé vagy kevésbé biztonságos fészeknél. Otthonunk a mesékhez hasonlóan fontos feladatot tölt be életünkben: mindennapi rendünk, rendezettségünk fenntartásáért felel. Mert miközben ténykedünk benne, a tereit rendezgetjük és tesszük helyiségeiben a dolgunkat, valójában saját magunkat alakítjuk.

Nagy pillanatnak vagy most tanúja, kedves olvasó. Két számomra szuperszent, de eddig mereven elválasztott terület (, vesszőparipa, mánia, fétis): az otthon és a mese összeérésének. Igazi integrációs ünnepnek, amit, ha már Ildikó és Margó jóvoltából megtörténhet, szerintem üljünk meg jó alaposan, vagyis vizsgáljuk meg, mi köze lehet egyiknek a másikhoz, mi köze lehet az otthonnak a meséhez. Szerintem rengeteg.

Kezdem az otthonnal. Mázlista vagyok, mert anyai nagyanyám kedvenc mesekönyve saját otthona volt. És mivel ez szinte minden pillanatban körülvette, ő egyfolytában mesélt belőle és beszélt a szereplőihez. Tavasszal megköszönte a háza falának, hogy az vigyázott rá a télen. A kenyérkének, mielőtt felszelte, hogy olyan szépen megsült. A búzának benne, hogy beérett, a vele foglalkozó ismeretlen sokmindenkinek, hogy dolgoztak vele. A kertje fáit és virágait rendszeresen tájékoztatta a várható időjárásról, a sparhelt pedig külön fejezetet érdemelt, nem is rajta, hanem vele együtt sütött-főzött nap, mint nap. Anyai nagyanyám pont azt tudta, amit olyan sokan nem, hogy az otthonunk nem csak passzív környezeti hátterünk, amit kényünk-kedvünk szerint alakíthatunk, hanem velünk szoros testi-lelki egységet képző, ránk szüntelenül ható és minket egyfolytában szabályozó és alakító, aktív entitás. Ezek után nem csoda, hogy az életem során az otthonokra egy percig sem tudtam élettelen tárgyak halmazaként tekinteni, ehelyett mindig is élő szervezetként tiszteltem őket. Alberto Eiquer, otthonkutató francia pszichoanalitikus kifejezésével élve olyan oOtthon-lényként, akinek helyiségei (akárcsak testünk különböző szervei): létfontosságú testi-lelki funkciókért felelősek életünkben. Mutatom is, hogyan.

Az előszoba zsilipel és határt képez. Kint tartja a bentre nem valót és nem engedi ki a benthez tartozót. A nappali lelazít, összegyűjti a csapatot és nap mint nap elmondja nekünk és a külvilágnak, kik vagyunk, honnan jövünk, hová tartunk, így erősíti identitásunkat. A konyha táplál minket, a rendszeres közös étkezéseken és a főzés alkímiáján keresztül folyamatosan szervezi és építi a magunkkal és a velünk élőkkel alkotott testi-lelki közösségünket. A hálószoba háborítatlanságot biztosít legfontosabb ösztöncselekvéseink és legkiszolgáltatottabb állapotaink, na meg intimitásunk megéléséhez. A fürdőszoba kényeztet és nap mint nap hozzásegít a megtisztuláshoz és az újjászületéshez. A kamra fedezi tápanyag-szükségleteinket és biztonságba helyez bennünket. A gyerekszoba védi és fejleszti legféltettebb kincseinket. Otthon-lényünk akkor van jól, ha helyiségeit nem térítjük el az egész világon azonos szerepük betöltésétől, ha azok lehetnek körülöttünk, mint amiért ősidők óta vannak: alapfunkcióink és testi-lelki alapszükségleteink őrei. Egy ilyen jól működő otthonban öröm élni, hiszen legfontosabb igényeink kielégülnek, mi magunk pedig megtámogatódunk benne. Egy ilyen otthonban a legfontosabb és legalapvetőbb szempontból rendben vagyunk. De ehhez ránk, otthonlakókra is szükség van. Ha az életünk vagy a lelkünk rendje felborul, akkor velünk együtt az otthonunk is megbetegszik, az adott funkcióért felelős rész tere kaotikussá válik benne. Oda nem illő funkciók költöznek bele, rendezetlenné, olykor kihasználatlanná válik. Ha például az intimitásunk megélésében csorbulunk, akkor a hálószobánk képe, térhasználata változik meg gyakran (pl. kütyük, munkaeszközök kerülnek be) és így többé már nem tudja garantálni ugyanazt a háborítatlan békét, mint azelőtt. Elképesztő alkímia ez: otthon-lényünk akkor van jól, ha mi magunk is jól vagyunk benne, a tereit jól használjuk és természetesen mi is csak akkor leszünk kiegyensúlyozottak, ha otthon-lényünk egészséges és helyiségei elláthatják feladatukat betölthetik küldetésüket körülöttünk. Egy konkrét helyiségen, a konyhán és annak egy nagyhatalmú bútordarabján, az étkezőasztalon keresztül gyorsan meg is mutatom, pontosan mire gondolok, amikor alkímiáról beszélek.

A konyha az otthon leginkább használt része, a családi élet központja. Szerte a világon, mindenféle kultúrában találkozhatunk vele, egész az ősidőkig nyúlik vissza létezése. Noha felszereltsége, megjelenése, kihasználtsága a korszellemnek megfelelően folyamatosan változik (gondoljunk csak a kezdeti tűz-gödrökre vagy a mai high-tech amerikai konyhákra) jelentősége mégis örök. A konyha ugyanis valami olyasmit tud, amit otthonunk többi helyisége egyáltalán nem: őrzi a tüzet. A családi élet melegét. A konyhában ilyen vagy olyan indokból a család valamennyi tagja megfordul nap mint nap. Ha szeparált helyiségről van szó, akkor remek búvóhely a főzés idejére. Informális társasággal is nagyszerűen el lehet benne ütni az időt A gyerekek is gyakran odatelepednek a konyhaasztalhoz, hogy ott színezzenek vagy bíbelődjenek a dolgaikkal. A serdülők pedig a kutatások szerint leginkább itt kérnek engedélyt viselt dolgaikra, vagy itt jelentik be "csak úgy mellékesen" legnagyobb horderejű döntéseiket. A konyhában gyűlünk össze és kapcsolódunk leginkább egymáshoz. A konyha olyan, mint a családi élet kovácsa: újra és újra összekalapálja a társaságot. A közös étkezések során ugyanis egyfolytában újrateremtődünk és újraerősödünk. És ebben van egy nélkülözhetetlen segítőtárgyunk: az étkezőasztal.

Az étkezőasztal nagyhatalmú varázstárgy. Kapcsolati mérőműszer. Szocializációs helyszín. Utolérhetetlen fejlesztőeszköz. Esetleg bármivé berendezhető játéktér. Ja, és egyébként étkezésre is használható bútordarab. Nagyhatalmú varázstárgy, mert a köré gyűlőket az étkezések végére újra családdá, vagy párrá képes alakítani. Munkából rohanó, dolgozatra magoló, bevásárló egyénekből itt válunk ismét közösséggé, itt tudjuk meg, ki hogy van, kivel mi történt aznap, ki mire készül a közeljövőben. Érzékeny kapcsolati mérőműszer, mert pontosan megmutatja, hogy állunk aktuálisan egymáshoz, milyen a dominancia, a rivalizációs, stb. helyzet közöttünk. Hogyan alakul az ülésrend? Kik azok, akik nem kerülnek egymás mellé? Ki szed először? És utoljára? Hogyan kapcsolódunk egymáshoz az étkezések során? Mindenki egyenlő eséllyel szólalhat meg? Csak néhány kérdés azok közül, amelyekre étkezőasztal körüli viselkedésünk válaszol. Szocializációs helyszín, mert gyerekeink itt találkoznak a legtöbb szabállyal és elvárással. "Várd meg, amíg a vendég szed, ne csámcsogj, használd a szalvétát, maradj ülve az étkezés végéig, ne vágj bele a másik szavába, stb". És végül az étkezőasztal utolérhetetlen fejlesztőeszköz. A rendszeresen családjukkal étkező gyermekek ugyanis jó néhány képességbéli és lélektani előnyhöz jutnak kortársaikkal szemben. Szókincsük gazdagabb, mint a szülői mesét esténként ugyanúgy hallgató, de a közös étkezés élményét hiányolni kénytelen gyerekeké. Iskolai teljesítményük is magasabb szintű, mert a rendszeres asztal körüli idő jobban befolyásolja az iskolai előremenetelt, mint a házi feladatok, különórák, vagy a sport. A családi asztal körül kamasszá serdülők körében lényegesen kevesebb étkezési zavar, depresszió és más hangulatzavar, drog és alkohol-történet mutatható ki, mint kortársaiknál. Szüleikkel kiegyensúlyozottabb a kapcsolatuk, szociális készségeik fejlettebbek, én- és jövőképük pozitívabb, stressz szintjük jóval alacsonyabb. Egy szó, mint száz: az elérhető egyéni, pár- és családterápiák, különórák és fejlesztések listájára érdemes felvenni a konyha rendeltetésszerű használatát és az étkezőasztal körüli közös étkezéseket is. Ha szabad javasolnom, egészen a lista elejére. Sem felső, sem alsó korhatár nincs, csupán egyetlen kritérium: az egymásra fordított kölcsönös figyelem.

Az otthon azon túl, hogy helyiségein keresztül jóllétünk felelőse és őrzője, még legszemélyesebb történeteink tárháza is. "A tér ezernyi méhsejtjében sűrített időt tárol" mondja az otthon fenomenológiájával foglalkozó Bachelard és valóban: otthonunk valamennyi helyisége, sőt valamennyi négyzetcentimétere őrzi ott megélt élményeinket. A hálószoba például az ágyunkon, az éjjeli- és ruhásszekrényeinken túl tartalmazza virrasztásaink, forgolódásaink, legszentebb találkozásaink történetét, kiszolgáltatottságaink, bensőségességeink, betegségeink millió pillanatát. Amikor belépünk, látszólag a szobánkban, valójában viszont ott megélt élményeink és történeteink között gázolunk, amiket egyenként noha nem érzékelünk, esszenciájuk atmoszféraként mégis beteríti a szobát. Ezek a könnyen visszafejthető történetek otthonunk igaz meséi rólunk.

Otthon-alkimista anyai nagyanyám pontosan tudta, hogy otthonunk sokkal több egy minket némán körbeölelő többé vagy kevésbé biztonságos fészeknél. Otthonunk a mesékhez hasonlóan fontos feladatot tölt be életünkben: mindennapi rendünk, rendezettségünk fenntartásáért felel. Mert miközben ténykedünk benne, a tereit rendezgetjük és tesszük helyiségeiben a dolgunkat, valójában saját magunkat alakítjuk. Valahová tartozásunkon, identitásunkon, legszűkebb családi közösségünkön és kapcsolatainkon, intimitásunkon, csendünkön, tengelyünkön, tisztaságunkon, újjászületésünkön, biztonságérzetünkön, mindennapi egyensúlyunkon és életképességünkön munkálkodunk. Akár tudunk róla, akár nem, alkimisták vagyunk valamennyien. Otthon alkimisták, a javából.

Weboldal

• Meseterápia a gyakorlatban. A Metamorphoses meseterápia alkalmazása. (szerk. Boldizsár Ildikó) Budapest, Magvető Kiadó, 2014. Hunya Csilla: Téli mese
• Erdélyi Ildikó, Hunya Csilla: Álom-világ. Lélekelemzés, 2016, (11) 1: 51-70.
• A színpadon túl. Az alkalmazott színház és környéke (szerk. Görcsi Péter, P. Müller Péter, Pandur Petra, Rosner Krisztina). Pécs, Kronosz Kiadó, 2016. Hunya Csilla: A pszichodráma díszlete. 152-163.
• Hunya Csilla: Paraziták és gazdatestek, otthonlévõk és idegenek Kim-Ki Duk Lopakodó lelkek címû alkotásában. Imágó Budapest, 2017,6(1): 58-66.
• Csilla Hunya, Péter Aszalós: Telemarketing. Imágó Budapest, Psychoanalysis and the Occult, 2017,4: 76-93.
• Pszichodráma és belső építészet. Helyek és tárgyak a mintha térben. Pszichodráma Újság, 2017.
• Többletszem. Pszichoterápiás esettörténetek. (szerk. Erdélyi Ildikó) Budapest, Oriold és társai Kiadó, 2018. Erdélyi Ildikó-Hunya Csilla: Álom Világok között. 97-124.
• Hunya Csilla: Metamorphoses meseterápia és pszichodráma. Mese összművészeti folyóirat, Napjaink meseirányzatai, 2022, 2: 59-62.
• Hunya Csilla: Fényből szőj mesét! Mese összművészeti folyóirat, fényből szőj mesét: 2024, 2: 10-14.
• Hunya Csilla: Útnak induló hősök és álhősök. Meseterápia a pszichodráma színpadán. Mese összművészeti folyóirat, Egyedül gyorsabban haladunk, de együtt messzebbre jutunk, 2024, 3: 44-48..
• Hunya Csilla: Lélek (rovat). Otthon Magazin, 2019.- 2024, havonta.
• Hunya Csilla: Az utolsó oldal, Otthon magazin, 2019.5: 106.
• Hunya Csilla: Költözködünk, tehát vagyunk, Otthon magazin, 2019.6: 106.
• Hunya Csilla: Hurrá, nyaraló! Otthon magazin, 2019.7: 98.
• Hunya Csilla: 40 fokban az igazi, Otthon magazin, 2019.8: 98.
• Hunya Csilla: A gyerekkor tisztelete, Otthon magazin, 2019.9: 114.
• Hunya Csilla: Ezmiez és demiért, Otthon magazin, 2019.10: 106.
• Hunya Csilla: Otthonnalvalólét, Otthon magazin, 2019.11: 106.
• Hunya Csilla: Ahány ház, annyi szokás, Otthon magazin, 2019. 12: 106.
• Hunya Csilla: Ideje van, Otthon magazin, 2020.1: 98.
• Hunya Csilla: Beszélnünk kell, Otthon magazin, 2020.2: 98.
• Hunya Csilla: Kis tavaszi nagytakarítás, Otthon magazin, 2020.3: 98.
• Hunya Csilla: Nád a házam teteje, Otthon magazin, 2020.4: 112.
• Hunya Csilla: Az én házam, az én váram, Otthon magazin, 2020.5: 98.
• Hunya Csilla: Varázsceruza, Otthon magazin, 2020.6: 90.
• Hunya Csilla: Hortenzia háború, Otthon magazin, 2020.7: 90.
• Hunya Csilla: Idevágó igazságok, Otthon magazin, 2020.8: 98.
• Hunya Csilla: Hiperűrugrás, Otthon magazin, 2020.9: 98.
• Hunya Csilla: Noé után szabadon, Otthon magazin, 2020.10: 106.
• Hunya Csilla: Tessék szépen megijedni!, Otthon magazin, 2020.11: 106.
• Hunya Csilla: Mikulás, Húsvéti nyúl, Karácsony, Otthon magazin, 2021.1: 98.
• Hunya Csilla: És mégis mozog a Föld, Otthon magazin, 2021.2: 98.
• Hunya Csilla: Örömtócsa és boldogságtenger, Otthon magazin, 2021.3: 98.
• Hunya Csilla: Szeresd szomszédodat, Otthon magazin, 2021.4: 98.
• Hunya Csilla: Ígéretek földje, Otthon magazin, 2021.5: 98.
• Hunya Csilla: Kis rekeszek nagy titkai, Otthon magazin, 2021.6: 98.
• Hunya Csilla: Minél reménytelenebb, annál jobb, Otthon magazin, 2021.7: 98.
• Hunya Csilla: Icipici nagyhatalmak, Otthon magazin, 2021.8: 98.
• Hunya Csilla: Tértörténetek, Otthon magazin, 2021.9: 98.
• Hunya Csilla: Héra, segíts!, Otthon magazin, 2021.10: 106.
• Hunya Csilla: Nem-helyek, Otthon magazin, 2021.11: 98.
• Hunya Csilla: Rutinok és rituálék, Otthon magazin, 2021.12: 106.
• Hunya Csilla: Varázsszőnyeg, Otthon magazin, 2022. 1: 98.
• Hunya Csilla: Vadekára fel!, Otthon magazin, 2022.2: 98.
• Hunya Csilla: Nagytakarítás helyett, Otthon magazin, 2022.3: 98.
• Hunya Csilla: Tedd arrébb, Otthon magazin, 2022.4: 98.
• Hunya Csilla: Segítő otthonok, Otthon magazin, 2022.5: 98.
• Hunya Csilla: Falban fészek, Otthon magazin, 2022.6: 98.
• Hunya Csilla: Irány vissza, Otthon magazin, 2022.7: 98.
• Hunya Csilla: Különös holmi, Otthon magazin, 2022.8: 98.
• Hunya Csilla: Szekrény-kaland, Otthon magazin, 2022.9: 106.
• Hunya Csilla: Műveink helye, helyünk művei, Otthon magazin, 2022.10: 98.
• Hunya Csilla: Örökség, Otthon magazin, 2022.11:98.
• Hunya Csilla: A második pillecukor, Otthon magazin, 2022.12:98.
• Hunya Csilla: A világ közepe, Otthon magazin, 2023.1: 98.
• Hunya Csilla: Éld át az otthonod, Otthon magazin, 2023.2: 90.
• Hunya Csilla: Territorializáljunk egy kicsit!, Otthon magazin, 2023.3: 98.
• Hunya Csilla: Varázs-magok, Otthon magazin, 2023.4: 98.
• Hunya Csilla: Az otthonok legotthonabbika, Otthon magazin, 2023.5: 98
• Hunya Csilla: Visszaút, Otthon magazin, 2023.6: 98.
• Hunya Csilla: Az elvágyódás otthonossága, Otthon magazin, 2023.7: 98.
• Hunya Csilla: Ideje az utazásnak, Otthon magazin, 2023.8: 98.
• Hunya Csilla: Dorombolni akarok, Otthon magazin, 2023.9: 98..
• Hunya Csilla: Visítódrász, Otthon magazin, 2023.10: 98.
• Hunya Csilla: Átmeneti üzemzavar, Otthon magazin, 2023.11: 98.
• Hunya Csilla: Az első hóesés, Otthon magazin, 2023.12: 98.
• Hunya Csilla: Költözködöm, tehát vagyok, Otthon magazin, 2024.1: 98.