Mesemondó az, aki mesél. A szikla, a fák, a szél, a felhők, a vihar, a madarak, a fűszálak, a bogarak, egy porszem az ujjunk begyén. Mesél a bennünket körül ölelő világ. Vigyázzunk, hogy legyen, aki meghallgatja a történeteiket, és vigyázzunk a történetekre, hogy legyen mit elmondani, ha van, aki meghallgat.

A mesemondást könyvtárosként kezdtem el, napi gyakorlatommá vált. A mesékkel sok területen dolgoztam, nem csak a könyvtárban. Többek között bő tíz éven át heti rendszerességgel tartottam foglalkozást az egri börtönben is. A mindennapi gyakorlat során szerzett tapasztalatokat három könyvben, valamint képzések és műhelymunkák során adtam, adom át.

Fricskapöccintők

kiemelt szövegrész

Kimondani a kimondatlant, fricskát pöccinteni a halál(félelem) orrára. Győzni a rémisztő felett, s ha csak egy dalocska erejéig is, de szembeszállni azzal, amiről többnyire nem, vagy zavartan, húzódozva beszélnek a nagyok

Mitől félünk? Milyen rémek, félelmek vesznek körül bennünket? - kérdeztem, s a válaszok között kimondva, kimondatlanul ott settenkedik a halálfélelem. Szembenéz felszegett állal, egyenesen, lopakodik óvatosan, rejtőzködve, vagy éppen gátlástalanul vigyorogva rongyol ott, ahol legkevésbé sem várják.

"Ha az aggodalmat leválasztom a félelemről - az előbbi véleményem szerint "önféltetés" - akkor az ember vaskos félelmei a haláltól való félelemre vezethetők vissza.
Persze ez csak akkor igaz, ha valóban jól szét tudom választani az érzelmeimet, mert pl. az államvizsgától igazából nem félek, hanem izgulok. De - ha teszem azt -, a szüleimtől gyerekkorom óta azt hallom, hogy számukra "valaki" diplomásként vagyok, akkor az mégiscsak lehet félelem is. Mert ha ők nem szeretnek, számkivetetté válok, tehát halálra vagyok ítélve. Visszatérve az aggodalomra - sajnos én hajlamos vagyok rá -, ott is mindig valahogy a halál kerül a képbe (saját, gyereké, férjé, szörnyű...) ezért is gondolom azt, hogy a félelem a halálhoz vezethető vissza.

A halál nem feltétlenül csak a fizikai megsemmisülés lehet, hanem emberi mivoltunk elvesztése (mély kiszolgáltatottság, magatehetetlenség, kényszerű magány, stb.). Ámbár ezekből lehet még reményünk kijutni, mert mégiscsak dobog a szív, működik a gép, vannak körülöttünk más emberek... de, hogy mi van a tényleges halál közben/után? .... Fogalmunk sincs, hogy mi van...
Az nem segít, ha tabuvá tesszük magát a halál tényét is, bár így biztosan kiszolgáltatottabb az ember..." (30 éves nő)

Fittyet hányni a halálra. Pofátlanul szembevigyorogni vele, nem mutatni, hogy félünk, pontosabban mondva megmutatni neki, hogy nem félünk tőle, ez minden ember vágya. A felnőtt a hitébe, filozófiájába, eszmerendszereibe, eszébe, vágyaiba, reményeibe burkolózik, bölcsül és bölcsít, szűkölő félelmét láncra veri. És mit tesz a gyermek? Ismerkedik. A halállal és a halálfélelemmel egyaránt.

első fricska: János bácsi a csatában

János bácsi csatája a halállal korokon ível át, generációkat köt össze. A mai nagymamák éppúgy énekelték gyerekkorukban, mint unokáik, s gyanítom, unokáik majdani unokái is ezt fogják tenni. Gyerek tanulja gyerektől, lelkesen, gyorsan, és énekli boldogan, nem kér engedélyt, nem izgatja, hogy a dallam hamis, vagy nem, s a tiltott gyümölcs fanyar-édes bukéjával csordulnak ki száján a szavak: "János bácsi testét kukacok eszik" meg hogy "ez az ember már hulla"
Van ebben számára valami borzongatóan nagyszerű. Kimondani a kimondatlant, fricskát pöccinteni a halál(félelem) orrára. Győzni a rémisztő felett, s ha csak egy dalocska erejéig is, de szembeszállni azzal, amiről többnyire vagy nem, vagy zavartan, húzódozva beszélnek a nagyok.
Tiltakozhat János bácsi csatája ellen az érzőlelkű felnőttek jelentős számú serege, kacarászhat zavartan, János bácsi testét ehetik kukacok, lehet ez az ember már hulla, de János bácsi - halhatatlan.

János bácsi a csatában,
János bácsi a csatában,
János bácsi a csatában,
Elesett egy fűszálban.Arra ment egy indiánus,
Arra ment egy indiánus,
Arra ment egy indiánus,
És szívébe lándzsát szúrt.János bácsi testét kukacok eszik,
János bácsi testét kukacok eszik,
János bácsi testét kukacok eszik,
És az egyik felkiált.Glóri, glóri alleluja,
Glóri, glóri alleluja,
Glóri, glóri alleluja,
Ez az ember már hulla!

második fricska: combos horror

A nevenincs kenderszakállú ember történetének variánsai felérnek egy-egy combos horrorral.
"Két kutya nyúzta, / a harmadik húzta, / a negyedik megsütötte, / az ötödik mind megette"
"Kigyulladt a kender, / megégett az ember"- kivéve, azt az esetet, amikor a végkifejlet előtt abbamarad a történet, mert a zsenge gyermeki lelket védendő, a jóakaratú óvó / tanító nénik, bácsik így akarják.
A Kenderszakállú az egyik variánsban túléli saját halálát. Amikor fejjel beleesik a tengerbe, az kegyes hozzá, s kiapasztja magát. Ám emberünk nem nyugszik, fára mászik, lezuhan, keze-lába kitörik. A mélység nem győzte le, a magasság igen. Fricska ez a javából. Hát még ha idevesszük a ("halloweeni") tökös variációt is - "becsavarták lepedőbe, / kivitték a temetőbe, / ráírták egy rohadt tökre, / itt nyugszik a világ ökre" - akkor lesz csak igazán fricska a fricskából.

Volt egyszer egy ember,szakálla volt kender,
égerfa csizmája,
bükkfa paripája.
Közel volt a tenger,
beleesett fejjel,
kiapadt a tenger,
kimászott az ember.
Felmászott a fára,
letörött az ága,
leesett a sárba,
kitört keze, lába.
Begöngyölték lepedőbe,
kivitték a temetőbe,
beledobták egy gödörbe.
Két kutya húzta,
a harmadik nyúzta,
a negyedik durcantott,
meghúzta a harangot.
Sári néni siratta,
brü-hü-hü-hü, bru-ha-ha,
Pista bácsi kacagta
Hi-hi-hi-hi, ha-ha,ha.
Laci csinált kis szekeret,
belefogott hat egeret,
a hat egér elszaladt,
a kis szekér ott maradt.
Így volt, mese volt,
Mariska kedvére volt.

harmadik fricska: mondjam-e még tovább?

Mondom. Szaporítatlanul hagyom a szót, a mondóka beszéljen magáért, meg magunkért, valamennyiünkért.

Volt egy Lipót,
Csinált kőből koporsót.
Vitte, vitte, majd letette.
Mondjam-e még tovább?
(Mondjad!)
Volt egy Lipót,
Csinált kőből koporsót.
Vitte, vitte, majd letette.
Mondjam-e még tovább?
(Halljuk!)
Volt egy Lipót,
Csinált kőből koporsót.
Vitte, vitte, majd letette.
Mondjam-e még tovább?
(Igen.)

negyedik fricska: elüldözött halálfélelem

Ezzel a dalocskával a gyerekek egyszer igazán nagyot peckeltek a halálfélelem orrára.

Történt, hogy az óvodába új gyerek jött. Az óvónénik nem sokat tudtak még a kisfiúról, az ovisok meg hamar kerülni kezdték. Nem játszottak vele, egyre rémültebben menekültek a közeléből. Idővel kiderült, hogy miért. Az új gyerek a legváratlanabb pillanatokban oda-odaállt egyik-másik társa elé, mélyen a szemébe nézett, s fojtott hangon azt mondta:
-Holnap meg fogsz halni!
Nem tudni miféle terhet cipelhetett magával ez a "halálosztó" kisfiú, de a rettegés beköltözött az oviba, az óvónénik pedig tehetetlenek voltak. Sem a fiúcskából nem tudtak "kiszedni" semmit, sem a többi gyerek rémületét nem tudták csillapítani, mígnem váratlanul történt valami.

Egyik reggel az aktuális "halálraszánt" hatéves nem hátrált meg, hanem társa szemébe nézve énekelni kezdett: "Kriptában csörögnek a halottak...."
A hatás frenetikus volt. Pillanatokon belül mint a tornádó, szippantotta be a gyereksereg a dalt, és ugrálva, visongva énekelték együtt. Mindannyian. Beleértve a kis "halálosztót" is. A rémüldözésből rém üldözés lett ezzel a mondóka-énekkel, ami hol itt, hol ott még napokig fel-felzendült, majd a dal a jólvégzett halálfosztó munka örömével odébbállt.

Kriptában csörögnek a halottak,
egymás tyúkszemére taposnak.
Kedvenc ételük az aludttej,
kapd be a dudlimat és aludj el.

ötödik fricska: undorkázó

- Fúúújj! - torzult el a sokat megélt meseterapeuták arca, amikor a mondókát érzékletesen lassú tempóban mondtam egy műhelymunka során.
- Fúúújj! - visongták fintorogva, nevetve, csillogó szemekkel a gyerekek, amikor egy-egy könyvtári foglalkozás során mondogattuk együtt.

Tök, tök, sárga tök,
hát ebédre mit főztök?
Kígyót, békát, csontvázakat,
mindenféle bogarakat.

hatodik fricska: a hetedik te magad légy

A számtalan édes-negédes mikulás-vers között meglehetősen karcos (kegyetlen?) a pad alatt lakó mikulás mondókája. A sűrűn használt kiszámoló mindegyik változata ütős, mondhatni mellberúgó. Már nem arról van szó, hogy jánosbácsik, meg holmi szakállas fazonok halnak meg, s kerülnek föld alá, hanem hogy te magad fogsz meghalni. Márpedig itt fehéren, feketén ezzel szembesül a mondókázó - aki azért többnyire mégiscsak gyerek. Különös módon a nagy titkok kimondóinak cinkos magabiztosságával kántálja - tapasztalataim szerint mindig kuncogva, egymással összepillogva - az izmos sorokat.

Pad alatt, pad alatt volt egy ház,
Abban lakott Mikulás.
Kértem tőle szalonnát,
Még azt mondta, pofon vág.
Ha pofon vág, meghalok,
Elvisznek az angyalok,
Lágy földbe temetnek,
Onnét ki sem vehetnek.

hetedik fricska: vígasztaló

Van úgy, hogy minden szembenézés, orrpöckölés hiábavaló, a félelem jön és életünket, mint egy kényelmes fülesfotelt, birtokba veszi. Ilyenkor nincs más, mint az elcsendesülés, befelé fordulás. Letelepedni a földre, ölünkben a rettegő gyerekkel - akár önmagunk legyen az, akár bárki más - és ringatózva számolgatni a végtelenségig aranyalmáinkat.

Egy arany alma,
két aranyalma,
három aranyalma,
négy aranyalma,
öt aranyalma,
hat aranyalma,
hét aranyalma,
nyolc aranyalma,
kilenc aranyalma,
tíz aranyalma.
Tíz, tíz, tiszta víz,
tekenőbe arany víz,
engem anyám ott füröszt,
ahol legmélyebb a víz,
lökj fel anyám, lökj fel,
a kakas ülőbe,
még annál is magasabbra,
a csillagos égbe,
még annál is magasabbra,
a nap közelébe,
még annál is magasabbra,
Isten tenyerébe.

Weboldal

Luzsi Margó Mesélj nekem sorozat / a sorozatot és a köteteket összeáll. és szerk. 1 – 18 kötet:

• Luzsi Margó (2011): Mesélj nekem mindenféle állatokról. Budapest: Manó Kv.
• Luzsi Margó (2011): Mesélj nekem királylányokról és királyfiakról Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2011): Mesélj nekem kicsikről és óriásokról Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2011): Mesélj nekem lovakról és szamarakról Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2011): Mesélj nekem leányokról és legényekről Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2011): Mesélj nekem szeretetről és jóságról Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2012): Mesélj nekem testvérekről és barátokról Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2012): Mesélj nekem sárkányokról és ördögökről Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2012): Mesélj nekem furfangos emberekről Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2012): Mesélj nekem törpékről és manókról Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2012): Mesélj nekem fákról és virágokról Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2012): Mesélj nekem csodás szárnyasokról Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2012): Mesélj nekem tündérekről és boszorkányokról Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2012): Mesélj nekem elvarázsolt emberekről Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2012): Mesélj nekem lustákról és szorgalmasokról Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2012): Mesélj nekem medvékről és vadakról Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2012): Mesélj nekem okosokról és balgákról Budapest: Manó Kv
• Luzsi Margó (2012): Mesélj nekem titkokról és varázslatokról Budapest: Manó Kv

• Luzsi Margó (2020): Rabmesék: mesék és történetek az egri Büntetés-végrehajtási Intézet mesekörének életéből [kiadja a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár]
• Luzsi Margó (2020): Rabkoszt - testnek és léleknek: a Heves Megyei Büntető-végrehajtási Intézet mesecsoportjának laktató meséi és receptjei [kiadja a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár]
• Luzsi Margó – Komló-Szabó Ágnes (2022): Élménykönyvtár : innováció, inspiráció, jó gyakorlatok könyvtárosoknak [kiadja a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár]
• Luzsi Margó (2022): Larin Paraske ének- és mesemondó: a 100 legnagyobb finn egyike / Mese, 1. évf. 1. sz. (2022. tavasz), p. 64-65.
• Luzsi Margó (2022): Mustármag Mikroműhely / Mese, 1. évf. 2. sz. (2022. nyár), p. 74-77. 
• Luzsi Margó (2022): A könyvben élő kép művészete. Interjú Révész Emese művészettörténésszel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészettörténeti Tanszékének docensével. / az interjút Luzsi Margó készítette / Mese, 1. évf. 2. sz. (2022. nyár) p.82-91.
• Luzsi Margó (2022): Szemünkkel hallani: silent book-gyűjtemény Egerben / Mese, 1. évf. 3. sz. (2022. ősz), p. 73-76.
• Luzsi Margó (2022): Laikus szemmel felnőtt képeskönyvekről / Mese, 1. évf. 4. sz. (2022. tél), p. 93-95.
• Luzsi Margó (2022): Karácsony a rácsok mögött / Mese, 1. évf. 4. sz. (2022. tél), p. 44-46.
• Luzsi Margó (2022): Jobb hellyé tenni a világot: interjú Juhász Attilával, a börtön meseprogram elindítójával / az interjút Luzsi Margó készítette / Mese, 1. évf. 4. sz. (2022. tél), p. 39-43.
• Luzsi Margó (2023): Meseutak Magyarországon. / Mese, 2. évf. különszám. p. 89-93.
• Luzsi Margó, Komló-Szabó Ágnes (2018): Emese vár-felkerekedő könyv-, könyvtár- és olvasásnépszerűsítő programsorozat sulikezdő ovisoknak / Kapcsolat, 27.évf. 1-2-.sz. (2018. nyár), p. 22.
• Luzsi Margó (2017): Bébillér- a határtalan lehetőségek birodalmának kapuja : családi mesekör a Bródy Sándor Könyvtár gyermekkönyvtárában / Könyv, könyvtár, könyvtáros, 26.évf. 7.sz. (2017. júl.), p. 46-49.
• Luzsi Margó, Komló-Szabó Ágnes (2017): E-mese vár - élményalapú olvasásnépszerűsítő programsorozat a HEVESTÉKA könyvtárakban / Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 26.évf. 3.sz. (2017. március), p. 31-37.
• Luzsi Margó (2018): Homo narrans a könyvtárban. / Olvasás, élmény, könyvtár: egy könyvtárostanári konferencia lenyomata / szerk. Dömsödy Andrea, Németh Szilvia Budapest : Könyvtárostanárok Egyesülete, 2018
• Boldizsár Ildikó, Luzsi Margó, Juhász Attila (2017): Felboldogulni; / A mese hídszerepe / összeáll. és szerk. Szávai Ilona Budapest : Pont, cop. 2017
• Boldizsár Ildikó, Luzsi Margó, Juhász Attila (2014): Felboldogulni: a Heves Megyei Büntetés- végrehajtó Intézetben büntetésüket töltő asszonyok és gyermekeik reintegrációs meseterápiás programja / Fordulópont, 16. évf. 1. sz. (2014.), p. 66-80
• Boldizsár Ildikó, Luzsi Margó, Juhász Attila (2014): Felboldogulni; : a Heves Megyei Büntetés- végrehajtó Intézetben büntetésüket töltő asszonyok és gyermekeik reintegrációs meseterápiás programja. / Börtönügyi Szemle. 33. évf. 3. sz. (2014) p. 37-49-
• Luzsi Margó, Bálintné Fadgyas Eszter, Pauer Erika: KÚT: szöveggyűjtemény és ajánló : a KÚT - Képzésben Újítás és Tapasztalat tréning a nyitott könyvtárakért programsorozat segédkönyvecskéje / Eger : Bródy Sándor M. és V. Könyvtár, c
• Luzsi Margó (2012): Bármit kértek…/Jeromos füzetek. 90. sz. p. 45-48.