Gyermek-pszichodramatista, Metamorphoses meseterapeuta, a Piros Kakaó közösség szakmai vezetője

Szemléletem struktúráját a Metamorphoses meseterápia adja. Mikor a kollektív tudattalannal archaikus szimbólumaival dolgozom a mesék rendje ad biztonságot, hogy ne tévedhessen el senki saját meséjében "egyszer volt, hol nem volt"-tól a

"boldogan éltek, míg meg nem haltak"-ig

Híd vagyok a szülők és a gyerekek között, megmutatom, hogy az elakadások mögött milyen érzések és mintázatok bújnak meg. Magként adom át a gyerekek által teremtett mesei szimbólumot a szülőknek, ami életre kelhet bennük és így közösen kibontva, gondozva megértés születhet az adott élethelyzetre. Tapasztalom, hogy a szőnyegen lévő szöszből is lehet mesét teremteni.

Kiemelt témák, területek: - gyerekpszichodráma és mesekereső csoport - csoportdinamikai nézőpont - közösségteremtés és megtartó erő - csoportvezetői jelenlét – kettőstudat - szülőkonzultációs munka - alkotó -fejlesztő meseterápiás csoport tervezés

A Mesekereső csoport módszertana

kiemelt szövegrész

"A folyamatban a bal és a jobb agyféltekét érintő elemek követik egymást, a mesei metaforák pedig hidat képeznek a két agyfélteke között. Illetve a történethallgatási transzban mindkét agyfélteke aktív. A mesét élőszóban hallgatva a figyelem egyre fókuszáltabb, miközben a test ellazul, a légzés nyugodt, a száj körüli izmok elernyednek, a szem tágra nyílik. A tudatállapot aktív, a külső világ képei eltávolodnak, és a belső képek kapnak teret."

A következőkben egy cikk részlete olvasható, melyben a Mesekereső csoport önismereti folyamata került bemutatásra.

A cikk a Mesekereső csoport módszertana címen, a Serdülő- és gyermek-pszichoterápia folyóiratban jelent meg.

18(1), 83–109. (2025).

A mesekereső csoporton az a cél, hogy minden résztvevő megtalálja saját meséjét, saját meséjében egyedi útját, egyedi útján kihívásait, megoldásait, elakadásait és kincseit. Az alapot a Metamorphoses meseterápia eszköztára adja, az archaikus szimbólumok biztonságot nyújtó rendjének követésével. A gyermekpszichodráma játékossága, spontaneitása viszi el a hőst az önazonos megoldásokhoz a mesében. A folyamatban a szomato-pszichoterápia eszköztára teszi lehetővé, hogy a saját történet testérzetek szintjén is leképeződjön, és így a mese nemcsak képekben, nemcsak érzésekben és tapasztalatban létezik, hanem a "test-elme" egységében is. A közösség megtartó ereje, a biztonságosan működő közösség átélése, az egymáshoz kapcsolódás is fontos elem a folyamatban. Maga a megszülető mesekönyv pedig lenyomatként őrzi a tapasztaltakat, így bármikor elővehető erőforrásként.

A Mesekereső története 2007-ben, egy meseíró táborral indult el.

Felvezető kép a mesék nyelvén

A meseírás útján a kollektív tudattalanhoz kapcsolódunk, találkozunk archaikus belső képeinkkel, melyek olyan nyelven szólnak, amely minden embernek ismerős, és ezáltal összeköt bennünket.

A meseszövésben minden csoporttagnak van egy képzeletbeli, közös anyagból sodort fonalgombolyogja. A mesekereső csoporton először a fonal kerül kézbe, majd a gombolyítás fázisa jön, aztán alkalomról alkalomra megszövi minden csoporttag a saját meséjét. A csoportműködésből következik, hogy az egyes megszőtt mesék egymáshoz is kapcsolódnak, és egy nagy közös történetté, szőttessé válnak. A szőttesben benne van a kölcsönös inspiráció, a csoporton feltett kérdések és válaszok, a csoporttagok mesei képei. Mindez a minket érő együttes élmény a saját mesénknek is része lesz. Ez a kapcsolódás erősíti a csoport megtartó erejét, és fordítva: a megtartó erő teszi lehetővé a biztonságos kapcsolódást. Megtapasztalható, hogy része vagyunk egy nagy egésznek, amelyben helye van egyediségünknek is.

A Mesekereső csoport módszertana

Az említett módszerek és technikák elméleti és gyakorlati összefűzése lehetőséget ad a mesekereső csoporton a résztvevőknek, hogy ki-ki a hozzá közel álló úton induljon el a folyamatban, és mégis ugyanoda érkezzen: egy konkrét meséig, amelynek helye lesz egy mesekönyvben. A csoporttagok inspirálják és segítik egymást abban, hogy különféle utakon kifejeződhessen történetük. Kinek könnyebb beszélni, kinek inkább mozogni, kinek pedig elképzelni. Valaki tehát a testében érzi, más inkább megfogalmazza, megint más lerajzolja, és végül van, aki eljátssza. A folyamatban a bal és a jobb agyféltekét érintő elemek követik egymást, a mesei metaforák pedig hidat képeznek a két agyfélteke között. Illetve a történethallgatási transzban mindkét agyfélteke aktív. A mesét élőszóban hallgatva a figyelem egyre fókuszáltabb, miközben a test ellazul, a légzés nyugodt, a száj körüli izmok elernyednek, a szem tágra nyílik. A tudatállapot aktív, a külső világ képei eltávolodnak, és a belső képek kapnak teret. Ebben az intenzív és fókuszált figyelemben a jobb és a bal agyfélteke egyensúlyba kerül.

A test (testérzetek), a lélek (érzések), az elme (gondolatok) és a szellem (spirituális jelenlét) négyességében mutatom be a módszerek egymásba fonódását – azt, hogy az egyes módszertani eszközök a különböző utakon, egymást erősítve hogyan vezetik el a csoporttagokat saját történetükig.

A gyermekpszichodráma módszere az elme–lélek–test útvonalon kíséri a csoporttagokat, hiszen ebben a módszerben érzéseinket és mindazt, ami foglalkoztat bennünket, először szimbolikus nyelven megfogalmazzuk, majd eljátsszuk, így az adott karakter a testi megélésben kerekedik ki és válik átélhetővé, és ilyen módon kap lehetőséget a fejlődésre a "mintha"-térben. A gyermekpszichodráma mint módszer segítségével a résztvevő jelmezbe öltözve a saját hősét formálja meg, és így el tudja játszani egy olyan önmagát, akivé válni szeretne. Akár egy olyan karakter bőrébe is bújhat, akit távol érez magától, és így felfedezheti rejtett erőforrásait. A negatív hősök mentén teret kap a személyiségünk jungi értelemben vett árnyék része is. A gyermekpszichodráma-csoport az "itt és most"-ban zajlik, a felszabadult spontán játék hatására a mesébe a jelen élményen alapuló történések kerülnek.

A bioszisztemikus módszer a test–elme–lélek útvonalon halad. A testünk őrzi élettörténetünket, kiolvasható testtartásunkból, mozdulatainkból, beszédünk és lélegzetünk ritmusából, idegrendszerünk reakciójából. Emlékeink arcunkra írják megélt tapasztalatainkat, izmaink tárolják feszültségeinket, gyomrunk jelzi, mi az, amit meg kell emésztenünk. A Mesekereső csoporton a mesék térképe a testünkben őrzött tapasztalatból, testérzetekből születik meg, melyekhez belső képet kapcsolunk. Tehát a folyamat testérzetből, testhelyzetből indul ki . Az amplifikáció, a tükrözés segíti a lelki megélést.

A gyermekpszichodráma és a bioszisztemikus módszer más-más irányból vezeti saját meséjéhez a csoporttagokat, akik azon az útvonalon indulnak el, amely megszólítja őket. A módszerek egymást erősítve érnek össze a mesék térképén. A Mesekereső csoport módszerének alapját a Metamorphoses meseterápia rendszere adja, mely a test, az elme és a lélek után a szellemet képviseli a folyamatban, mind a szellemi tudás, mind a transzcendenshez való kapcsolódás szempontjából. A mesekeresős alkalmak kerete is a Metamorphoses meseterápiás önismereti csoport elemeire épül (hős, ellenség, segítő, helyszín, konfliktus és megoldás a mesében). A mesék archaikus felépítésének mentén haladunk alkalomról alkalomra, ez ad biztonságot, hogy ne tévedhessen el senki a saját meséjében az "egyszer volt, hol nem volt"-tól a "boldogan éltek, míg meg nem haltak"-ig. A kollektív tudattalannal kapcsolódó meseterápia vezeti el a csoporttagokat a rend felé, ahol a hős találkozik segítőjével, a konfliktus feloldásra kerül, és egyensúly lesz a mesében. A résztvevők belső mesei képeit a progresszív relaxáció technikájával erősítjük, ezek segítségével a tudattalan folyamatok előtérbe kerülnek. A résztvevők önmagukhoz kapcsolódása megnyitja a teret a belső képek felé, amelyeket utána lerajzolnak és megosztanak egymással a Mesekereső csoporton.

A folyamat alatt egy további fontos tényező a csoporttagok közösségi élménye és egymásra hatása, ennek az egyedi és megismételhetetlen találkozásnak a csoportdinamikai része a csoport megtartó ereje és a csoporttagok kölcsönös tükröződése egymásban. Minden csoporttag egyedi arányban használja a rendelkezésre álló módszertani eszközöket. Természetesen mindegyik módszerben egyaránt megtalálható a test, az elme, a lélek és a szellem mint összetevő, mely részeket szintén egyedi arányban és sorrendben vegyíti a résztvevő. A csoporton a cél, hogy minden résztvevő megtalálja saját meséjét a fent felsorolt módszerek segítségével. A kitalált, elmesélt és eljátszott mesében megfogalmazott konfliktus és annak megoldása, vagyis a mesei tét a résztvevő élethelyzetével vonható párhuzamba. Az utolsó alkalmon a résztvevők már kész meseként mondják el a folyamat során kidolgozott történetüket. Olyan ez, mintha egy fonóban ülnénk egymás meséit hallgatva.

Ha ez megtörténik, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az adott csoporttag eljutott a folyamatban arra a pontra, ahonnan kimondható és látható a története. Ahogy a népmesékben is fontos pont, mikor egy hős kiáll egy közösség elé, és elmeséli a történetét, a mesekereső csoport folyamatában is az. Hiszen aki el tudja mesélni a történetét, ki tud állni vele, az meg is dolgozta minden szinten: test, elme, lélek, szellem. Ha el tudjuk mesélni a történetünket, az azt jelenti, hogy a megtett út végén vagyunk, és integráltuk az átélteket, és egy közösség előtt felvállaljuk magunkat testben és lélekben.

A narratív pszichológia szerint a történetek kitalálásán keresztül feldolgozzuk élményeinket, tapasztalatainkat, traumáinkat. A csoportfolyamatban születhet meg a mesekönyv, melynek plusz értelme, hogy tárgyiasult formában megjelenik, és bármikor elővehetővé válik, így segíti az átéltek felidézését. A mese az "itt és most"-ban születik, ugyanakkor egy életszakasz lenyomata is.

A csoport első alkalmán csapatépítő játékok keretében a résztvevők kiállják a hőssé válás próbatételeit, melyek a közösségformálás, az ismerkedés és az egymáshoz kapcsolódás célját is szolgálják. Fontos elem a próbatételekben az érzékszervek élesítése. A próbatételek sorában az utolsó gyakorlat, hogy egymáshoz kapcsolódva közösen alkosson a csoport egy fát. Már a fa részeként – miközben ráhangolódnak testérzeteikre és saját magukra – a tagok közösen találják ki és mesélik el a fa történetét. Izgalmas hallgatni az alakuló történetet, ahogy a fa különböző részei egyezkednek egymással, vagy meg sem szólalva hallgatják a többieket, és csak saját pozíciójukból érzékelik a világot. Már ebben az első közös képben világosan látszik a csoportban elfoglalt pozíció, a csoporttagok kapcsolódása, és megfogalmazódik az egyéni cél is, a gyökértől a lombkoronáig. A fa részeinek szükségleteire is rákérdezek. És a kép elkezd kirajzolódni: megjelenhet egy gyökér, akinek vízre van szüksége, vagy éppen átnyúlik a bolygó túloldalára is; egy lombkorona, akinek az egyik fele hiányzik; egy virágozni akaró rügy; egy odú, akiben nem lakik senki; egy lehullott falevél; egy tüskés ág; egy égig érő törzs.

Így a csoport útrakel.

Ha a mesekereső csoport jól végződik, mondhatjuk azt, hogy van a résztvevőknél egy mesetérkép arra, hogy boldogan éljenek, míg meg nem halnak, integrált testben és együttműködő énrészekkel.

Weboldal

• Soós Dóra (2014): Mesenyomozás 8-10 éves szorongó, önbizalomhiányos gyerekekkel A kristálygömb . / Meseterápia a gyakorlatban. Magvető kiadó. p. 169-179.
• Soós Dóra (2025): A Mesekereső csoport módszertana. / Serdülő- és gyermek-pszichoterápia folyóirat 18(1). p. 83-109.
• Soós Dóra (2025): Foglalkozás terv kamaszoknak: A béke portréja című meséhez. -/ Mesés utak a gyermekjogok, a környezeti jogok és a harmadik generációs jogok edukációjában - A Vándor Meseút projekt tapasztalatai Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület, Noszvaj. p. 61-65.
• Soós Dóra (2025): Mesekereső csoport. / Mesés utak a gyermekjogok, a környezeti jogok és a harmadik generációs jogok edukációjában - A Vándor Meseút projekt tapasztalatai Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület, Noszvaj. p. 30-34.