2002 óta foglalkozom szenvedélybetegekkel és hozzátartozóikkal, egyéni- páros és családi konzultációkat vezetek. A felépülésben megtett saját utam vezetett a segítő hivatás megtalálásához és évekkel később a mesékkel való munkához is.

Munkám alapját az addiktológiai ismereteken túl a családterápiában tanult rendszerszemlélet, strukturális, és újabban az érzelemfókuszú megközelítésmódok adják, a Sorsfonó műhelyen a Metamorphoses meseterápiás módszer elemeit alkalmazom. Több, mint 10 éve kezdtem népmesékkel dolgozni a budapesti Nyírő Gyula kórház addiktológiai osztályán (ma már csak vendégként járok vissza mesélni) – nagyon hamar kiderült, hogy a függőség szenvedéssel teli éveiből a magunkhoz méltó élet felé vezető úton a mesék igaz kísérőinkké válhatnak a Metamorphoses meseterápia sajátos, tiszta eszköztárának használatával.

Mesés felépülések

kiemelt szövegrész

A függő működésmód olyan, mint a mesebeli átok: mintázata generációkon átívelve hat, a saját életminőségen túl a másokhoz való kapcsolódásainkat is befolyásolva. A változtatáshoz meg kell törni az átkot, vagyis a jó minták hiányából kell újat teremteni.

A józanságmunkában felépülésről beszélünk. Ennek a folyamatnak az elején sokszor csak azt látja biztosan a függő, hogy eddigi életformája nem tartható fenn többé. "Ez így tovább nem mehet." "Én ezt tovább nem nézhetem." – mondják a mesebeli hősök. Csakhogy ők nem állnak meg itt. Míg a szertől, viselkedéstől elgyötört ember és családja, munkahelye gyakran dédelgeti azt az illúziót, hogy a szerhasználat abbahagyása mindent megold, minden a helyére rázódik (később természetesen minden esetben látszódni fog, hogy ez nincs így), a mesékben épp csak az elinduláshoz, a konfliktusok kibontakozásához érkezünk azáltal, hogy a jól megszokott egyensúly felborul. Sőt, minden összeomlik. A kórházi csoportokon gyakran halljuk ezeket a mondatokat: Mi a célom? Nem szabad inni. Ha leteszem, minden megváltozik. Csak normális életet szeretnék, vissza akarom kapni a családomat, a munkámat. De hát amikor ezek még megvoltak, akkor is ivott… abban nincs még cselekvés, hogy valamit nem csinálunk, a nemek kimondásán túl el kell jutnunk az igenekig. Miért éri meg józannak maradni? És mit kezdünk a szétzilált lélekkel, az erodálódott kapcsolatokkal, az emésztő szégyennel? A mesékkel való kapcsolódásunk során értékes válaszokra bukkanhatunk.

A függő működés ördögi köreinek megszakításában a mai napig lenyűgöző számomra a fordulópont megjelenése – és ez nem feltétlenül esik egybe a sokszor emlegetett mélyponttal -, ahol már nem a sodródás és menekülés pusztító kizárólagossága létezik, ahonnan már másképp vagyunk képesek szemlélni a minket körülvevő és bennünk zajló életet. Ahol megteremtődik a kíváncsiság és a hajlandóság, ahol a tudatosság, a keresés és a kapcsolódás válik a cselekvés mozgatórugójává. A mesékben fellelhető tudatváltó pont pontosan megmutatja ezt, ahogyan azt is, hogy a korábbi viselkedés abbahagyása önmagában még nem old meg semmit.

A függő működésmód olyan, mint a mesebeli átok: mintázata generációkon átívelve hat, a saját életminőségen túl a másokhoz való kapcsolódásainkat is befolyásolva. A változtatáshoz meg kell törni az átkot, vagyis a jó minták hiányából kell újat teremteni. Embert próbáló feladat és Isteni ajándék, a mesék pedig ebben a teremtő munkában sokat segítenek. Mivel egy-egy mesemotívum a saját életünk érzés- és életvilágához vezet, sajátos nézőpontból láthatunk rá mind arra, ami volt és ami mostantól rajtunk múlik, korábban hozzá nem férhető erőforrásokra bukkanhatunk, vagy éppen újakat tanulunk az úton.

.

Szívesen használok rosszul végződő meséket, ördögmeséket, varázsmeséket, sokszor olyanokat, amiben táltossal találkozunk, ahol a táltos a belső erőközpontunkat jelöli, általa cselekvő energiáinkat mozgósíthatjuk. A mesehős mintáját követve sokszor sebzett, beteg gebeként pillantjuk meg először, nekünk kell feltáplálni, parázzsal etetni, hogy csodálatos paripává alakuljon, és segítségével korábban elképzelhetetlen feladatokat tudjunk véghez vinni. Szép kép ez a felépüléshez. Emlékezetes, hogy egy Rozmarintszál mesecsoporton valaki a saját választott szerét, az alkoholt táltospótlónak nevezte. Ezzel a képpel máig sokat dolgozom egyéni és csoportos foglalkozásaimon, ahol időről időre kiegészül a felépülés további akadályozóival, Lejtőszappanozóval és a három szörnyekkel (Akaraterőkérdése, Majdéntudom, Fejbendőlel).

Egy másik mesében a hősnek bizonyos feladatokat egy fára felmászva és onnan lenézve kellett végrehajtania. Itt is dolgoztunk a helyszínekkel, az volt a kérdés, ki hol látja magát a mesében, és egy idős, korábban többször visszaeső, de már jó ideje józan kliensünk azt mondta, a fa tetején van: amikor csak szükséges, a nehéz helyzetekben egy másik szemszögből, fentről, az egészet látva képes rátekinteni arra, ami van. Ebben támogatja egy megtartó közösség is, és így mindig sokkal jobban látszik a megoldás. Ez az üzenetátadás ott és akkor többeknek nagyon sokat jelentett.

Vagy a Békakirály és Vashenrik c. Grimm mese, amivel a megszabadulás, méltó élet témájához igyekeztünk közel kerülni. A történet eleve meglepő azoknak, akik még a gyerekek miatt "átvarázsolt" szöveget ismerték, amiben a királykisasszonynak meg kellett csókolnia a békát. A csoporton kezdetben legtöbben az öreg királlyal azonosultak, aki végre megmondja a királykisasszonynak a tutit, hogy a tetteinek következményei vannak és vállalná már el a felelősséget. Aztán ahogy belementünk a mesébe, haladtunk a történetben és párhuzamosan a saját valóságunkban, egyszer csak megváltozott a nézőpont. A legtöbben már éppen békaként falnak repülve, becsapódva, odakenődve látták magukat, sőt olyan is akadt, aki már az odakenődésen is túl volt, kellett volna átváltoznia épp, de nem akart királyfivá válni a felelősség miatt! Egyelőre szemlélődik, gyűjti az erőt, mondta. Tudja, merre kéne tartani, de nem szívesen áll bele a saját életébe, könnyebb megmondani másoknak, hogyan kellene viselni magukat. Nagy lecke ez a mese. Eljátszhatunk királyokat, királynőket, de felnőtté válás nélkül aligha fog menni ezeket a minőségeket beépíteni. És a végén VasHenrik… hozzá alig néhányan tudtak közel kerülni, pedig mindenki tudta, hogy a Királyfihoz tartozik, ha ő végre elindul, a hűséges Henrik is megszabadul. De az érzéseinkhez, a fájni is tudó lélekrészünkhöz közel menni nagyon ijesztő mindenféle minta nélkül, hiszen már a szüleinktől is csak a vaspántok felhelyezésének technikáját leshettük el, sok mindent megúszva így. Az út befelé van, az a feladatunk, hogy kapcsolódni próbáljunk ahhoz, akit a túlélés érdekében mi magunk is cserbenhagytunk sok-sok évvel ezelőtt.

A mesék megbízható kisérőink ezen az úton.

Rengeteg szívhez szóló élményem kapcsolódik a felépülést kísérő mesemunkákhoz, ez is ösztönöz arra, hogy továbbadjam a hozzájuk fűződő tapasztalataimat.

Weboldal

• Drogok hatása a várandós időszakban és a szoptatás alatt In: Obert J; Mészáros P; Sógorka I. (szerk.) Zsebkönyv - várandósság, szülés, szoptatás és droghasználat kapcsolatáról. MEJOK - Józan Babák Klub (2008)
• Droghasználó emberekkel kapcsolatos előítéletekről In: Rigó, J; Oberth, J; Sógorka, I (szerk.) Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása - Budapest, Magyarország Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány (2009)
• Észrevesszük-e a Táltost? esetismertetés, Sorsfonó meseműhely az addiktológiai osztályon - Psychiatric Times 2016/2
• Sorsfonó, Metamorphoses meseterápia az addiktológián In: Petke Zs., Tremkó M. (szerk.) - Felépülés a függőségből: Szerencsejáték és szerhasználat - Budapest, Medicina Könyvkiadó (2018)
• A függő és intézményes környezete In: Petke Zs., Tremkó M. (szerk.) - Felépülés a függőségből: Szerencsejáték és szerhasználat - Budapest, Medicina Könyvkiadó (2018)
• Magamhoz méltó élet - Mese összművészeti folyóirat – Mese mint felnőtt műfaj (2022/Tél)